Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Tanévvége-hogyismondjam

Elmaradtam. Sokáig még arra sem vetemedtem, hogy legalább a gondolataimat összeszedjem. Ennek most eljött az ideje, de még mindig egy nagy, szivárványszínű köd gomolyog valahol az elmém környékén. Most kezd még csak tudatosulni, hogy a középiskolai éveim felén már túl vagyok. (Őszintén szólva ez nem igazán tetszik...) A bizonyítvánnyal elégedett vagyok, úgy érzem reális. ;)

A mellékelt jegyzet: Kitűnő zenei eredményéért tantestületi dicséretben részesült. Vác, 2014. június 13.

 

Egy-két jó mellett ott mosolyog a sok jeles, aminek nagyon örülök! :)

Történelem: jó
Irodalom: jó
Német: jeles
Matematika: jeles
Testnevelés: jeles
Fizika: jeles
Művészettörténet: jó
Kémia: jeles
Főtárgy: jeles
Főtárgy szorg.: jó
Szolfézs: jeles
Zeneelmélet: jeles
Zeneirodalom: jeles
Népzene: jeles
Zongora: jeles
Kamara: jeles

Valahogy így... remélem, jól látom, hogy ez jó :D

 

Sok más is történt persze mióta nem írtam. Például egy egész osztálykirándulás. 3 nap buli :D (részemről biztosan) Én nagyon jól éreztem magam, bár sikerült egy kissé megbetegednem, aminek eredménye egy sokak szerint nagyon jó, nagyon-nagyon mély hang lett. :D Amúgy naná, hogy már az első estére ilyen lett, szóval még az éjszakai alacsony hőmérsékletre sem tudtam ráfogni, az csak rádobott egy (két) lapáttal a dologra. Ezt a kis vicces problémát leszámítva nagyon jó volt szerintem. A tekerés is, a hajózás is, a vízben lustulás is, és az esti part-betámadások. :D No meg persze: szokásomhoz híven nem bírtam ki, hogy ne csináljak mindenből viccet, és ne okozzak meglepetéseket. :P (mindkettő sikeresnek mondható volt, azt hiszem)

A kirándulás után belepréseltünk még egy Zir vizsgát, meg egy gitárvizsgát is, hogy élvezzük! ;) A bizonyítvány alapján elmondhatom: ezt a feladatot is teljesítettem/ük.

Egyéb programnak mondhatom, hogy végignéztem a BBC Sherlock sorozatát, ami egy új dolog volt, mert előtte nem volt olyan sorozat, amit szándékosan néztem volna, így: Na, akkor most az egészet, elejétől a végéig! Tetszett, jöhetne a 4.évad, mert lenne még rá igény.

Ami még nagyon-nagyon-nagyon dolog:
Életemben először fogtam lantot, igazit. Kipróbálhattam, kicsit információkat is kaptam még róla. (Ezzel szerettem bele teljesen...) Mindezt a Múzeomok éjszakáján, a Várudvarban, este 11 után :D


0 Hozzászólás

Bubicus Hungaricus

1998.11.27-én született puhabőrű egyed. Magassága 169 cm, testtömege 56-59 kg között változik. Külső és belső tulajdonságaiban is nagyban hasonlít az anya- és apaegyedre. Lapocka alá érő aranyszőke haja, és hamiskásan csillogó kék szeme van. Kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a grimaszolás, pimaszkodás, más puhabőrű egyedek idegesítése, és nem utolsó sorban: dallamhangszerek céltudatos megszólaltatása. Ez utóbbi tevékenységét egy erre specializálódott középfokú oktatási intézményben műveli.

Legszívesebben gyümölcsöket fogyaszt valamilyen tejtermékkel, de a húsfélék bizonyos formáját sem veti meg. Táplálkozása ingadozó: a hét végén a következő hétre elegendő energiát raktároz el, majd a hétköznapokon nagyrészt ezt az energiát osztja be.

Öltözködésében legtöbbször a kényelmet tartja szem előtt, kedvenc ruhadarabjai: a sportcipője, a kalapja és a papaegyed nyakkendője. Saját elmondása szerint arcát felesleges „szépítőszerekkel” eltakarnia, mert az csak tönkretenné őt. Ezen mondásának hangoztatása alátámasztja, hogy az önbizalma alapvetően egészséges szinten mozog, de képes világrengető letargiába is zuhanni. Ilyenkor legtöbbször egy másik puhabőrű ölelése nyújt számára vigaszt, amit nem rest viszonozni.
Feltűnő tulajdonságai közé tartozik, hogy koncentráláskor jobb szemöldökét felvonja. Gyakran húzza száját féloldalas mosolyba, ha úgy érzi, tud valamit. Mikor zavarban van, legtöbbször bal fülét kezdi gyűrögetni, ezt egyfajta feszültségoldásra használja. Verbálisan és non-verbálisan képes kifejezni magát, de gyakran érzi úgy, hogy lehetetlen kódolható formába öltenie, mit gondol vagy érez. A korára jellemző módon képes reagálni környezetére, de sokszor érez késztetést arra, hogy mindennek és mindenkinek ellent mondjon. Cselekvéseiben is állandó lázadást, ugyanakkor teljes beletörődést lehet felfedezni. Ideje nagy részét megfigyeléssel, majd ezek analizálásával tölti.

Életét egy nála kb. 10 kg-mal nehezebb, 10 cm-rel magasabb, de 23 hónappal ifjabb puhabőrű nehezíti, de tudja, hogy nélküle nem lenne ugyan az, aki most. Alapvetően élvezi az életet, amit széles, „kisBubis” vigyora igazol. Élvezi a figyelmet, de nem kifejezetten a társaság középpontja. Szereti, amit csinál, és számára ez a legfontosabb!

0 Hozzászólás

Khm... khm...

Kamasz létem nagy hátrányának mondhatom, hogy gyakran felejtek el dolgokat, és ellenkezek olyan dolgok ellen, amikre más átlagos ember helyeselne. (No, mindegy...) Mostanában néha úgy érzem magam mint egy legendás állat: szanaszét áll a fejem. (Milyen jó, hogy nincs belőle hét!) Időnként kapkodással töltöm időm, máskor meg egy csiga lassúságával és bátorságával szemlélem a világot. (állati :D ) Mentségemre legyen mondva, elég sok mindent csinálok egyszerre.
Újabban eldöntöttem, hogy szerzek egy lantot, és megtanulok rajta játszani. (Addig is ott a gitár, a trombita, meg néha a Beni hangszerei.) mostanában kezdem felfedezni, hogy tényleg érdekel amit csinálok, kezdek belejönni. Furcsának tűnhet, hogy másfél év konzi után merem cask kijelenteni, de ehhez is fel kell valamennyire nőni, hogy kimondhassam.
Közben az írással is lassacskán haladok: egyelőre 7 fejezet publikálva, a nyolcadik elfogadásra vár, a kilencediket meg be kéne már fejezni. Azt hiszem, beértem magam. Bár mostanában úgy tűnhet, megtáltosodtam ilyen téren, mégis úgy érzem, nem ez a kilencedik lesz az eddigiek közt a legjobb. Emlékszem még, hogy augusztus végén, mikor a történet írására adtam a fejem, még mennyi nyelvtani, logikai, és egyéb hibával kellett megküzdenem. Keserves kínlódás volt, de csak felkerült az első, azután a második, és most már a nyolcadik fog. Majd' hét hónapja fogtam neki, de csak novemberben került fel az első. A kedvenc "hibám" egyelőre: a pillogás volt. :D (Most komolyan, ki tud elképzelni egy pillogó Perselust! :D ) Visszagondolva nem tűnik nagy időnek, sok melónak, de ha kicsit utánaszámol az ember, és meglátja a pendrive-omon azt a halom Javítatlan, javított és végleges fejezet-kupacot, akkor már kissé máshogy áll a dolgokhoz.  Én sem veszem észre, hogy már ennyi idő eltelt, ennyi ideje formálódik a 'mese', méghozzá azért, mert még nem tartok sehol. Azaz, ezt így nem mondanám, de a nyolc befejezett fejezet alatt még csak 5 nap telt el. (Vasárnap -> csütörtök)

Közben itt az iskola: mint minden jó gyerek, felfedezem a világot, tanulok, gyakorolok, és boldogítom a jónépet :D Meg focizom, játszom, olvasok, és kék szemeimmel nem csak nézni, látni is próbálok.

http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=111255

0 Hozzászólás

Bottle Shock - Borban az igazság

Érdekes történet. Valóságos eseményen alapul. Woodstock után hét évvel. Nehéz helyzetben lévő borász, Jim Barett (Bill Pullman) küzd az adósságok ellen. Fiával, Bo-val (Chris Pine) állandó hadban áll, mert az nem segít neki. Megérkezik a csinos, szőke gyakornok, Bo ráébred, hogy a sikerhez munka kell. Minden a maga ütemében zajlik egészen addig, míg egy szép napon meg nem jelenik egy Franciaföldön élő, elfogult brit borász, Steven Spurrier (Alan Rickman) aki lehetősége biztosít arra, hogy az amerikai borok megmérkőzzenek egy franciaországi borversenyen. Bo és a gyakornok mindent megtesznek a sikerért, de ehhez többek közt a makacs apával, a technikával, a helyi rend őrével, a repülőtéri szabályokkal és a konzervatív francia zsűrivel is meg kell küzdeni... 2006-ban a versenyt megismétlik a harmincéves évforduló okán, ahol ismét California győzedelmeskedik. :)

Mikor a filmet nézni kezdtem, akkor valahogy egy kicsit nyár volt. Mindenütt szőlőskertek, borászatok, Franciaországban és Amerikában is egyaránt. S bár az elején alig tudtam nyitva tartani a szemem, hamar rájöttem, hogy nem fogok majd belealudni. Igazán érdekes volt figyelni, hogy milyen is borásznak lenni, megküzdeni azért, hogy elismerjék a munkát. A film furcsa reakciót váltott ki belőlem a végén: mikor bemondták, hogy harminc évvel később újra California nyert, felültem, és valami megmagyarázhatatlan mámoros felhőn lebegtem, már majdnem a "beájulokolyanfáradtvagyok" határán. :D (ez is csak Bubi, szokd meg!)

http://www.montelena.com/wines/current  <- a díjnyertes borászat

 

És néhány kép:

 


Jim & Bo Barett

 


A borszaküzletben

 

Borkóstolások:


 


(Itt azért érdekelne, hogy mire gondol :D )

 

És a végére: Chateau Montelena


0 Hozzászólás

Félév és egyebek

Csütörtökön megkaptam a félévi bizonyítványt, ami nem lett olyan szörnyű, csak a töri lehetne kicsit jobb.

Nyelvtan: 4
Irodalom: 5
Német: 5
Művészettörténet: 5
Történelem: 3
Matematika: 5
Fizika: 4
Kémia: 5
Testnevelés: 5

Gitár: 4
Szolfézs: 5
Zeneelmélet: 5
Zeneelmélet: 5
Népzene: 5
Zongora: 5
Kamarazene: 4

Alapjában véve egész jó lett, de van, ami sikerülhetett volna jobban is.

Felkerült a Merengőre a történetem harmadik fejezete. Nagy nehézségek árán, sokadik lektor segítségével végre engdélyezték! :)  http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=111255

0 Hozzászólás

Helyzetjelentés Bubiföldről

Nov. 27.

Természetesen egy fontos nap. A tizenötödik születésnapom. Nem sok minden változás történt, csak tudjátok kedveskéim, azóta fáj a derekam. :D Viccet félretéve egészen jól sikerült nap volt. Este színházlátogatás. Irány a Radnóti. Rudolf Péter megint nagyot alakított. Mikor este, nagyon késő este a kollégium felé sétáltunk a hidegben, akkor eszembe jutott valami arról a napról: csillogószemű tizenöt. :)

 

Dec. 7.

Szombat, iskola. Ejjdepfuj... Első óra: kb. semmittevés, utána szerencsémre irány haza. (Innen is köszönet azoknak, akik elengedtek! :) ) Nem jöttem volna haza hétvégére, de így mégis sikerült! Itthon köszönthettem Aput a szülinapján.

 

Dec. 11.

Köt.zong.-vizsga. Enyhe stressz. Fájós fül. Lefagyott ujjak. De sikerült!
Közben egész napos panaszkodás, hogy "Bubifülecsakazértisfáj!" No, sebaj, még egy gitár belefér, utána haza. Budapest, metró: A 2. metro nem közlekedik. Bubi: Jepp! És még a fülem is fáj. + Egy kis pánik a Deák téren, de csak hazaértem 5-re. (3/4 1-kor indultam.)

 

Dec. 17.

Főtárgyvizsga. Próbáltam nem ráparázni, több-kevesebb sikerrel. A kamarateremben annyira nem volt hideg, de arra elég volt, hogy már az első darab végére teljesen lefaggyanak az ujjaim, és teljesen ráparázzak. (Ennyit a nyugalomról.)
Mindegy, valahogy megcsináltam. Eredmény: 4. (szilárd, lehetne jobb is, de egyelőre jó)

 

Dec. 21.

Utolsó nap a suliban. Előtte kisebb felfordulás. No, sebaj, túléltük. ;)
Suliban: Gyertyagyújtás. Utána karácsonyozás az osztállyal. Ajándékosztás, kacagás, jó volt! :) Fényképezkedés a tanárokkal, barátokkal. (Persze az előbbit egy hirtelen ötlettől vezérelve, eléggé megleptünk vele egy-két embert :D )
Utána koncert, és irány haza. :)

Dec. 22.

Anya szülinap. Jóvolt. Semmi buli, de Apa hazajött. Egyben a klán! :) És végre szünet!

 

Dec. 23.

Névnap. És töritanulás, mert jobb dolgom nem volt. :D

 

KÉSŐBB AZ IDŐBEN:

Karácsony. Hatalmas társasjáték és kártyapartik, hogy ne unatkozzunk. Meg egy kis kirakózás. És az elmaradhatatlan szotyi. :D

 

És már csak egy nap, és PÁPÁ 2013! :)

0 Hozzászólás

Érzékek - Emlékek - Érzések

Mostanság néha túl sok időm van azon töprengeni társas magányomban, hogy hogyan és miket érzékelünk, illetve ezekre adott válaszainkat is van időm megfigyelni. Nagyon nehéz lenne szavakba önteni egy-egy megfigyelést, éppen ezért már néhány napja töröm a fejem. Csak egy esetlegesen találó példát találtam hirtelen, ez pedig az újkönyv-effektus".

Újkönyv-effektus: Mikor az ember vesz/kap egy új könyvet, végigfuttatja ujjaival a borítót, nézegeti egy picit, esetleg eszébe jut egy másik, hasonló borítású könyv. S ezután mit tesz? - Találomra kinyitja valahol, beleszippant, majd néhány sort elolvas. (Ugye nem csak én szeretem az új könyvek illatát? :) ) Lehet, hogy félreteszi, de az is lehet, hogy azonnal nekikezd az olvsásnak. Így lesz egy könyv érzékek, emlékek, és érzések kivátója néhány pillanat alatt.

 

Sok további példát felhozhatnék, hiszen érzékszerveink minduntalan működnek, agyunk értelmez, átalakít, raktároz, hogy később egy emlék formájában újra, s újra felbukkanjanak. :)

Egy ilyen példa, ami most, írás közben jutott eszembe, biztos sokak számára ismerős. Nő vagy férfi, mindegy, biztosan volt már úgy, hogy párja illata elraktározódott emlékezetében, s mosolyt csalt az arcára, ha újra megérezte azt, hiszen az illat már összefonódott a viselőjével.

 

Folytathatnám órákig, bár mégsem teszem, gondolkodjon el mindenki maga egy kicsit.

1 Hozzászólás

Pincébe zárt valóság

Életem első hosszabb története, melyet szeretnék megosztani a nyilvánossággal.

Nyáron kezdtem bele, egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondván jó móka lesz. Az elején nem volt minden zökkenőmentes, mert sokáig béta nélkül, magamnak igyekeztem kijavítani az első két fejezetet. Azután végre vállalkozott valaki, aki megcsinálja nekem. Az első két fejezetet "teljesen" kijavította, de még így is maradt benne javítanivaló. Mindezek után én elutaztam No.-ba, ahol érkezett az e-mail, hogy most ráér, küldhetem neki a harmadikat. Amint hazaértem, elküldtem, de választ egy hét után sem kaptam. Írtam neki mégegyszer, mellékelve a negyedik fejezetet, de semmi. Így történt meg, hogy béta nélkül maradtam. Nem olyan régen sikerült találnom helyette egy szorgos javítót, aki villámtempóban javítja az elküldött fejezeteket, ezzel engem is inspirálva az újabb és újabb részek elkészítésére. Innen is hatalmas ölelés és puszi neki! :)

És most a jelen: November harmadikán írt először, hogy vállalná a lektorálást. Tegnap felkerült az első fejezet! (mondtam én, hogy szupergyors! :) )

A történet elérhetsége: http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=16679

0 Hozzászólás

Két-hét-vége

Már két hét eltelt az iskolából, amit elég nehezen tudok elhinni. :)

Most sokkal könnyebb volt minden, egész jól be lettek osztva az óráim, ami nagyon nagy előny! Olyan érzésem is volt, hogy "túl sok" időm van mindenre, legalábbis több. (ahhoz képest, hogy idén több órám van) Említésre méltó nagy változások egyébként nem nagyon történtek, csak nőtt a kis csapat létszáma, immár 26-an kezdtük meg együtt a tizedik osztályt.

Két hét eltelt, maradt még "néhány", remélem azok is jó hangulatban, gyorsan és teljes mértékig időt kihaszálva fognak eltelni. :)

És egy kis zene a jókedvért: 
M. Giuliani: Variations on a Theme of Händel

 

0 Hozzászólás

Esti-szösz

"Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja" - írja Arany János a Családi kör című versében

No, hogy tisztázzam helyzetem, én egyeltalán nem vagyok nyugalomban, sőt kifejezetten pörgök. Ugyanakkor nem tombolhatok kedvemre, mert a "negyedévszádazos ifjúság" már alszik. :D (igen, rátok gondolok, Anyu és Apu! ♥ Sok-sok-rengeteg boldogságot NEKTEK!!!!!) Szóval csak csendben mulathatok, ami abból áll, hogy ücsörgök, zenét hallgatok, jókat kuncogok (ennyit lehet csak, egyébként már rég röhögőgörcsöt kaptam volna, - szóval így utólag is legyetek rám büszkék ;) ), tumblr-re keresgélek, sokszor majdnem leájulok a székről, amiket a tumblr-ön látok :D , egy kedves interneten megismert barátnőmmel beszélgetek/írkálok egy másik közöségi oldalon, mindezt teljesen csendben. (hogy én mikre nem vagyok képes! :P )

Tulajdonképpen fennhangon énekelnék:

Síírnak mind a kicsi libáák...

Pá, kis aranyom, pá.../ Ne várjon ma hétre, a többit levélbe. megírom holnap, délben!

Negyvenhatos sárga villamoson...

Egy édes, részeg éjszakán...

És sok más egyéb magyar dalt is, de csak fejben, szigórúan! :D

Meg Stereophonics-ot, The Walker Brothers-t, Syd Matters-t és hasonlókat élvezek fejben. Pedig milyen jó lenne hangosan énekelni -> Szólj rám, ha hangosan énekelek! (gondolom szólnának is, de még mindig tűrtőztetem magam, mert jógyerek vagyok! :D meg szép, okos, szerény, egyszóval: tökéletes gyerek :P (muhahahaha: ördögi kacaj)

 

Mindemellett erősen gondolko több dolgon is, hogy kéne folytatni a saját kis zeném, az első saját történetem, de mivel egyikre sincs most ötletem, plusz nem gitározhatok, mert az is hanggal jár, elkeztem a jelenlegi blogos agymenésem. Semmi kifejezett célja nincs, csak gondoltam megemlíthetem, mi jár a fejemben. (jajj, odaért a zene: Maga nős ember vagy boldog? Maga rossz ember vagy jó? Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?) Különben meg... nem szoktam eddig gépezni, de most az álom nem kicsit messze elkerül. (itt jönnek a bölcsek, ha nem is próbálom nem is fog sikerülni, DE CSAK AZÉRT IS, én most itt ülök a gép előtt, fejben énekelve, képeket keresgélve, illetve, most ezt írva. ;)

 

Arra gondoltam, néhány videót megosztanék, miket is hallgatok mostanában rongyosra (gyorsan hozzáteszem, hogy továbbra is többségben vannak a magyar dalok)

[Megjegyzem a világba kiabálnám most (22:32-kor), hogy: Fekete Péter, öcsém, te kis ügyefogyott!]

 

http://www.youtube.com/watch?v=ttpXC5T9s6Q

http://www.youtube.com/watch?v=fpC20X92AKQ

http://www.youtube.com/watch?v=XYfXjef3u1Y

http://www.youtube.com/watch?v=uy3k5vEhgHg

http://www.youtube.com/watch?v=ASVLnzodnMw <- az örök kedvenc az a jamikai trombitás :)

http://www.youtube.com/watch?v=VFfsCXaYoh0

http://www.youtube.com/watch?v=ih3CQePBFmw

És a nem magyarok:

http://www.youtube.com/watch?v=YgTUkkt9z8E

http://www.youtube.com/watch?v=tTljMHlyA1o <- kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=zgGgonE8d7E

http://www.youtube.com/watch?v=qcguxHc4hiU

http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8 kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8

http://www.youtube.com/watch?v=3mTHqyNe9MA <- ez egy kis külön hü de jü, hogy megtaláltam, nagyon ritkán hallani énekelni ( az egyik hivatalos egy mesefilmben volt: Segítség, Hal lettem! , Ő adta a hangját a gonosz kísérletező halnak)

Sok videót kihagytam, szándékosan, véletlenül, ez most csak kis részlet! :) (akár ízelítőnek is lehet mondani)

És még valami, amin nem dal, de beleiita magát a fülembe, először magyarítva Tahi Tóth László hangján, majd nemrég angolul is: http://www.youtube.com/watch?v=msH84lp8J0w (amúgy bevallom, még csak most lettem akkora, hogy fel is fogjam a Harry Potter-filmek lényegét, de végül is, engem nem zavar, ha valakit meg igen, az megszokja vagy...)



1 Hozzászólás