Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Világválság

Július van. A tizenkettedik napja. Beteges, de idén ez az első bejegyzés. A történésekről LEHETETLEN-nek tűnő feladat írni. Nem is nagyon akaródzik. Fáj az egész. Semmilyen a nyár. Lett Borsi, tüneményes Labrador-baba. Imádom. Mindenki imádja. Rág mindent... hadd csinálja - legyintek - egészen addig, amíg nem engem. Volt év vége. Kitűnő közismeret. Gitárvizsga. Nagyon nagy köszönet a tanárnőnek!!! Megkaptam, amit nem érdemeltem. lehet, hogy mégis is ismernek?! nem merem bevallani... Június 22. Műtét. Gatyás-para. Nagyon féltem. Túl vagyok rajta. Most fáj, de gyógyul. Két hét fekvés után cérnátlanítás. Most gyógytorna. Kicsit kínoz, de nem érdekes. Ölni tudnék tíz méter futásért, pedig nem is szeretem. Ez is én vagyok.
Újra publikálni akartam. Most sikerül. Egyetlen hatalmas hátulütője, hogy az egyedüllét rohadó következménye a mérhetetlenül elhatalmasodó szentimentalizmus. Legszívesebben nádpálcával ütném el magamtól. Elegem van. Vissza szeretném kapni a fröcsögő, önmagam és másokat marcangoló igazmondásom. De nem nyálasat, olyan sosem volt. Az írás megkönnyít mindent. Leírni más. Belehelyezkedhetek valaki helyébe, addig sem kínzok az unalommal senkit... Vagy inkább mindenkit kínzok. Ez is van.
Gyakorolni nem tudok. Az helyes - a hangszertartáshoz való - ülés még nem megy. Fekve meg nem lehet. Idegesít. A húrokat akarom macerálni. Kínzás. Mindegy. Majd lesz jobb.
Olvasni rengeteget. A nagy olvasási kihívás folyamatban van. Meg a kötelező olvasmányok. Kikapcsol, de közben pörget. 30 könyv kész. Most kettőt olvasok párhuzamosan. Az egyik csúszik. A másik nyögve, lassanként haladós. Ha értem, akkor sem. Paradox az egész. Ez zavar. Tudom, de mégsem. Letagadhatatlanul én vagyok.
Meguntam a fekvést. Világlátó akarok lenni. Igen, ehhez akarat kell. Tornázni, erősödni, újra 120%-ra fejlődni. Most még nem az. Türelmetlen vagyok. Közben egyáltalán nem bántam meg. Csak... lehetne minden gyorsabb. Nem jó egyhelyben. Haladást! Eseményeket!
Elborzaszt a világ gyorsasága, miközben én valahol egyhelyben vagyok. Nem szeretek filozofálgatni. Panaszkodni jól esik, de undorkeltő tevékenység. Ellentmondani: azt szeretek!
Pozitívan látni kell! Már újra tudok majd'hogy rendesen járni. Van időm. Nem hív senki sehová, de nem is tudnék még menni. Legalább nem fáj annyira, hogy vissza kell utasítanom a dolgokat. De közben hiányzik. Utálok - ha fizikailag nem is - egyedül lenni. Vegyük úgy, hogy ez most jó. Nem. Nem jó, de ez van.
Iskolába akarok járni. Ott jó. Van dolog, agymunka. Most csak nyár van. Jó. Vagy mégsem. 
Lehetőseg? Mire? Akarat: most csak gyógyulni.
Elegem van. Unom az egészet...
De(!) közben most boldog vagyok! És ez így van rendjén.
B.

0 Hozzászólás

Pánikgomb

Üdv néktek Földlakók!
Ne aggódjatok, nem vesztem el, csak kicsit más felé terelődtek dolgaim.
Sem az iskolakezdésről, sem a németországi utamról nem írtam, pedig lett volna mit írni bőven... Azóta meg már 16 is lettem, vége a karácsonyi felhajtásnak is, 7-én meg vizsga. (A fene a sok stresszbe) 
Kiemelhetően fontosnak tartom, hogy alapvetően totálisan jó kedvem van mostanság, eltekintve néhány lelombozó történéstől. Nomeg az is igaz, hogy rátaláltam arra a dolgokra, amivel ki tudok kapcsolni. :)

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a születésnapomra kaptam Anycitól egy igazán hipercuki Bee-Baris sapit, fülekkel. <3
(Persze ez is megosztotta a népeket, mert mi az, hogy ennyi idősen ilyet, és hogy lesz belőlem komoly felnőtt, a másik fele meg olvadozott a szuperédes Barifüleimtől :D )

A karácsony is okozott meglepetéseket, igen sokat, de ezt most annyira nem fontos részletezni.

 

Vizsga-parám van, ez tény. És az is tény, hogy igyekeznem kell a gyakorlással. Kissé döcög a dolog, de haladok. Igaz, hogy az egyik vizsga-darabom eddig kb. 11-0 arányban a nem tetszik kategóriába lett sorolva, ennek ellenére lelkesen gyakorlom :D

Egyéb kikapcsolódásként beíratkoztam a könyvtárba. Most jelenleg három könyv tartózkodik nálam, de még csak az elsőnél tartok. (Gyönge teljesítmény, no...)
Ezek a könyvek:
Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse
Ken Follett: A titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.)
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Mivel kicsit szétszórt vagyok, nem nagyon tudok mit leírni, ha valakit valami még érdekel, írjon egy kommentet, és egy következő posztban válaszolok rá. ;)
Puszi és ölelés mindenkinek!

0 Hozzászólás

Helyzetjelentés Bubiföldről

Nov. 27.

Természetesen egy fontos nap. A tizenötödik születésnapom. Nem sok minden változás történt, csak tudjátok kedveskéim, azóta fáj a derekam. :D Viccet félretéve egészen jól sikerült nap volt. Este színházlátogatás. Irány a Radnóti. Rudolf Péter megint nagyot alakított. Mikor este, nagyon késő este a kollégium felé sétáltunk a hidegben, akkor eszembe jutott valami arról a napról: csillogószemű tizenöt. :)

 

Dec. 7.

Szombat, iskola. Ejjdepfuj... Első óra: kb. semmittevés, utána szerencsémre irány haza. (Innen is köszönet azoknak, akik elengedtek! :) ) Nem jöttem volna haza hétvégére, de így mégis sikerült! Itthon köszönthettem Aput a szülinapján.

 

Dec. 11.

Köt.zong.-vizsga. Enyhe stressz. Fájós fül. Lefagyott ujjak. De sikerült!
Közben egész napos panaszkodás, hogy "Bubifülecsakazértisfáj!" No, sebaj, még egy gitár belefér, utána haza. Budapest, metró: A 2. metro nem közlekedik. Bubi: Jepp! És még a fülem is fáj. + Egy kis pánik a Deák téren, de csak hazaértem 5-re. (3/4 1-kor indultam.)

 

Dec. 17.

Főtárgyvizsga. Próbáltam nem ráparázni, több-kevesebb sikerrel. A kamarateremben annyira nem volt hideg, de arra elég volt, hogy már az első darab végére teljesen lefaggyanak az ujjaim, és teljesen ráparázzak. (Ennyit a nyugalomról.)
Mindegy, valahogy megcsináltam. Eredmény: 4. (szilárd, lehetne jobb is, de egyelőre jó)

 

Dec. 21.

Utolsó nap a suliban. Előtte kisebb felfordulás. No, sebaj, túléltük. ;)
Suliban: Gyertyagyújtás. Utána karácsonyozás az osztállyal. Ajándékosztás, kacagás, jó volt! :) Fényképezkedés a tanárokkal, barátokkal. (Persze az előbbit egy hirtelen ötlettől vezérelve, eléggé megleptünk vele egy-két embert :D )
Utána koncert, és irány haza. :)

Dec. 22.

Anya szülinap. Jóvolt. Semmi buli, de Apa hazajött. Egyben a klán! :) És végre szünet!

 

Dec. 23.

Névnap. És töritanulás, mert jobb dolgom nem volt. :D

 

KÉSŐBB AZ IDŐBEN:

Karácsony. Hatalmas társasjáték és kártyapartik, hogy ne unatkozzunk. Meg egy kis kirakózás. És az elmaradhatatlan szotyi. :D

 

És már csak egy nap, és PÁPÁ 2013! :)

0 Hozzászólás