Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Világválság

Július van. A tizenkettedik napja. Beteges, de idén ez az első bejegyzés. A történésekről LEHETETLEN-nek tűnő feladat írni. Nem is nagyon akaródzik. Fáj az egész. Semmilyen a nyár. Lett Borsi, tüneményes Labrador-baba. Imádom. Mindenki imádja. Rág mindent... hadd csinálja - legyintek - egészen addig, amíg nem engem. Volt év vége. Kitűnő közismeret. Gitárvizsga. Nagyon nagy köszönet a tanárnőnek!!! Megkaptam, amit nem érdemeltem. lehet, hogy mégis is ismernek?! nem merem bevallani... Június 22. Műtét. Gatyás-para. Nagyon féltem. Túl vagyok rajta. Most fáj, de gyógyul. Két hét fekvés után cérnátlanítás. Most gyógytorna. Kicsit kínoz, de nem érdekes. Ölni tudnék tíz méter futásért, pedig nem is szeretem. Ez is én vagyok.
Újra publikálni akartam. Most sikerül. Egyetlen hatalmas hátulütője, hogy az egyedüllét rohadó következménye a mérhetetlenül elhatalmasodó szentimentalizmus. Legszívesebben nádpálcával ütném el magamtól. Elegem van. Vissza szeretném kapni a fröcsögő, önmagam és másokat marcangoló igazmondásom. De nem nyálasat, olyan sosem volt. Az írás megkönnyít mindent. Leírni más. Belehelyezkedhetek valaki helyébe, addig sem kínzok az unalommal senkit... Vagy inkább mindenkit kínzok. Ez is van.
Gyakorolni nem tudok. Az helyes - a hangszertartáshoz való - ülés még nem megy. Fekve meg nem lehet. Idegesít. A húrokat akarom macerálni. Kínzás. Mindegy. Majd lesz jobb.
Olvasni rengeteget. A nagy olvasási kihívás folyamatban van. Meg a kötelező olvasmányok. Kikapcsol, de közben pörget. 30 könyv kész. Most kettőt olvasok párhuzamosan. Az egyik csúszik. A másik nyögve, lassanként haladós. Ha értem, akkor sem. Paradox az egész. Ez zavar. Tudom, de mégsem. Letagadhatatlanul én vagyok.
Meguntam a fekvést. Világlátó akarok lenni. Igen, ehhez akarat kell. Tornázni, erősödni, újra 120%-ra fejlődni. Most még nem az. Türelmetlen vagyok. Közben egyáltalán nem bántam meg. Csak... lehetne minden gyorsabb. Nem jó egyhelyben. Haladást! Eseményeket!
Elborzaszt a világ gyorsasága, miközben én valahol egyhelyben vagyok. Nem szeretek filozofálgatni. Panaszkodni jól esik, de undorkeltő tevékenység. Ellentmondani: azt szeretek!
Pozitívan látni kell! Már újra tudok majd'hogy rendesen járni. Van időm. Nem hív senki sehová, de nem is tudnék még menni. Legalább nem fáj annyira, hogy vissza kell utasítanom a dolgokat. De közben hiányzik. Utálok - ha fizikailag nem is - egyedül lenni. Vegyük úgy, hogy ez most jó. Nem. Nem jó, de ez van.
Iskolába akarok járni. Ott jó. Van dolog, agymunka. Most csak nyár van. Jó. Vagy mégsem. 
Lehetőseg? Mire? Akarat: most csak gyógyulni.
Elegem van. Unom az egészet...
De(!) közben most boldog vagyok! És ez így van rendjén.
B.

0 Hozzászólás

Szünidő-ötletek-szórakozás

Sohasem gondoltam, hogy egy ilyen bejegyzés meg fog születni, ennek ellenére most mégis sor került rá. Ilyen postok általában kisgyermekes anyukáknak szólnak, és kisgyermekes anyukák írják. Igaz, hogy én egyik kategóriába sem tartozom, de, hátha valakinek megtetszik a hirtelen jött ötleteim egyike. :)

Gyerekeket lefoglalni nem egyszerű dolog, persze nekem jó, mert nyár van, ki lehet menni. Az első és legkönnyebb mód, hogy irány a medence, ha van, ha nem, akkor bármi, amivel pacsálni lehet, ez nálunk bejött.
A srácoknak nagyon bejött a trambulin-foci, amit egy kisebb méretű gumilabdával játszottak, és a trambulin oszlopai szolgálták a kaput. Természetesen kézzel tilos beleérni, kivéve, ha véletlenül kirúgják. (Mi itt is elkerültük, hogy kézzel érjenek bele: én dobtam nekik vissza, és én számoltam a gólokat is.) Persze maga az ugrálás öröme is felszabadító, de ha van kihívás... ;) Sikere volt még a frizbi-labdának is, ami váratlanul nyílik szét az ember kezében vagy repülés közben.

Mikor fürdeni még éppen nem lehetett a víz hőmérséklete miatt, de elég meleg volt már a kisebb pacsáláshoz, egy célbadobós játékot készítettünk, ami nem utolsó sorban számolás gyakorlásához is alkalmas volt. Az aszfaltra felrajzoltam egy nagy céltáblát, azután beszámoztuk 10-50-ig, az öt sávot. Félbevágtunk 2 db. mosogatószivacsot, vízbe mártottuk őket, és már is indulhat a móka! :)

Egyszerű, de praktikus játék volt a buborékfújás, amit szívószálak, joghurtospohár és egy laza szapppan-víz elegyből csináltuk pillanatok alatt. (Nem volt annyira pattogós, hiper-bubi lötty, de a lelkesedés végéig kitartott.)

 

Néha voltam úgy vele, hogy inkább üljünk le, rajzoljunk, akkor legalább nincs akkora zaj, nincs akkora tombolás. Azért azt le kell szögezni, hogy nem úgy megy, hogy lerakom a ceruzásdobozt és a papírokat eléjük és otthagyom őket, akárcsak 10 percre is, mert rögtön az az érdekesebb, amit én csinálok (ha ez a Nők Lapja olvasgatása, akkor is). Legyünk itt is kreatívak: ne nyomtassunk, rajzoljunk nekik színezőket, ez már arra az időre is leköti őket, mert vagy nézik, hogyan készül a kedvenc mesefigurájuk, vagy ők maguk is próbálkoznak a lemásolásával. Sikeres volt még az a verzió is, hogy színező változatban rákerestem egy témára a telefonomon, leraktam eléjük, hogy válasszanak ők, majd rajzolják le maguknak azt, ami tetszik.






 

Amiket még sokat játszottunk: A Mézes-futam társasjáték, ami a kígyók és létrák játékhoz hasonló, csak lufikkal és méhacskékkel, illetve számok helyett színek vannak a dobókockán és a pályán. (4 éves kortól ajánlják)
A Spongyabob Junior-Malefiz társasjáték, aminek lényege a logikus akadályok kihelyezése, és a saját bábuink mihamarabbi célba juttatása. :) (Csigusz megvéd a kiütéstől ;) ) 5 éves kortól ajánlják.
Kicsit nagyobbaknak és óvodásoknak is nagyszerűjáték lehet az Agytorna, Játék az IQ-val, amire véletlenül bukkantunk rá, mert őszintén szólva: elfelejtettem, hogy van nekik való része is. :D
A Gumimacik társasjátéka csak a napokban került a házhoz, de nagyon sokáig el tudtunk vele játszani. Egy nekiugrásra akár 4-5 kört is játszottunk. (É.: 1 nap 2-3 alkalommal kerülnek elő a játékok felváltva, fő a változatosság! ;) )
A Nyomozás az állatvilágban, és a Nyomozás a dinoszauruszok korában hatalmas sikert aratott, a felnőtteknek azért, mert a gyerkők gyakorolják a hangos olvasást, nekik/nekünk azért, mert izgalmas felfedezőtúra a korok, kontinensek és életközösségek között. És egy jó kis csapatmunka, hogy minél hamarabb megtaláljuk azt az utolsó nyuszit, aminek csak a füle látszik. :)

 

Egyelőre ennyi! Jól vagyunk, kreatívkodunk, kicsit civakodunk, sokat kacagunk, szórakozunk és játszva tanulunk! :)

0 Hozzászólás

Bottle Shock - Borban az igazság

Érdekes történet. Valóságos eseményen alapul. Woodstock után hét évvel. Nehéz helyzetben lévő borász, Jim Barett (Bill Pullman) küzd az adósságok ellen. Fiával, Bo-val (Chris Pine) állandó hadban áll, mert az nem segít neki. Megérkezik a csinos, szőke gyakornok, Bo ráébred, hogy a sikerhez munka kell. Minden a maga ütemében zajlik egészen addig, míg egy szép napon meg nem jelenik egy Franciaföldön élő, elfogult brit borász, Steven Spurrier (Alan Rickman) aki lehetősége biztosít arra, hogy az amerikai borok megmérkőzzenek egy franciaországi borversenyen. Bo és a gyakornok mindent megtesznek a sikerért, de ehhez többek közt a makacs apával, a technikával, a helyi rend őrével, a repülőtéri szabályokkal és a konzervatív francia zsűrivel is meg kell küzdeni... 2006-ban a versenyt megismétlik a harmincéves évforduló okán, ahol ismét California győzedelmeskedik. :)

Mikor a filmet nézni kezdtem, akkor valahogy egy kicsit nyár volt. Mindenütt szőlőskertek, borászatok, Franciaországban és Amerikában is egyaránt. S bár az elején alig tudtam nyitva tartani a szemem, hamar rájöttem, hogy nem fogok majd belealudni. Igazán érdekes volt figyelni, hogy milyen is borásznak lenni, megküzdeni azért, hogy elismerjék a munkát. A film furcsa reakciót váltott ki belőlem a végén: mikor bemondták, hogy harminc évvel később újra California nyert, felültem, és valami megmagyarázhatatlan mámoros felhőn lebegtem, már majdnem a "beájulokolyanfáradtvagyok" határán. :D (ez is csak Bubi, szokd meg!)

http://www.montelena.com/wines/current  <- a díjnyertes borászat

 

És néhány kép:

 


Jim & Bo Barett

 


A borszaküzletben

 

Borkóstolások:


 


(Itt azért érdekelne, hogy mire gondol :D )

 

És a végére: Chateau Montelena


0 Hozzászólás

Eljött a tanév vége...


Kitört a nyári szünet! :)

Sok minden történt. Befejeződött az első konzis év. Azt hiszem, sikerült, most már oda tartozom. ;) Voltak nehézségek, nem is kevés. Úgy gondolom, hogy azért a jegyek és én is bebizonyítottam, hogy mégis csak sikerült!

És akkor a jegyek! :

A zenei jegyek:

Szolfézs: jeles

Zeneelmélet: jeles

Zeneirodalom: jeles

Gitár: jó

Zongora: jó

 

A közismeret: felesleges sokat írnom: Kitűnő

Bizonyítványban áll egy jegyzet is! -> "Tantestületi dicséretet kapott közismereti kitűnő eredményéért."

 

Így sikerült az első évem. :)

0 Hozzászólás

Vége van a nyárnak...

Ezt a bejegyzést ugyan tegnap kellet volna megírnom, de sajnos nem kerültem gépközelbe. :(
Sok minden történt ezen a nyáron. Pl.: Voltunk Erdélyben, jártunk Halásziban... stb.
A nyár nagy részében a gitároztam(miért mi mást?) és tv-t néztem. (igen, lusta vagyok) :D
És vártam :) (azt ne kérdezzétek mire, mert nem tudom :D )
0 Hozzászólás