Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Bottle Shock - Borban az igazság

Érdekes történet. Valóságos eseményen alapul. Woodstock után hét évvel. Nehéz helyzetben lévő borász, Jim Barett (Bill Pullman) küzd az adósságok ellen. Fiával, Bo-val (Chris Pine) állandó hadban áll, mert az nem segít neki. Megérkezik a csinos, szőke gyakornok, Bo ráébred, hogy a sikerhez munka kell. Minden a maga ütemében zajlik egészen addig, míg egy szép napon meg nem jelenik egy Franciaföldön élő, elfogult brit borász, Steven Spurrier (Alan Rickman) aki lehetősége biztosít arra, hogy az amerikai borok megmérkőzzenek egy franciaországi borversenyen. Bo és a gyakornok mindent megtesznek a sikerért, de ehhez többek közt a makacs apával, a technikával, a helyi rend őrével, a repülőtéri szabályokkal és a konzervatív francia zsűrivel is meg kell küzdeni... 2006-ban a versenyt megismétlik a harmincéves évforduló okán, ahol ismét California győzedelmeskedik. :)

Mikor a filmet nézni kezdtem, akkor valahogy egy kicsit nyár volt. Mindenütt szőlőskertek, borászatok, Franciaországban és Amerikában is egyaránt. S bár az elején alig tudtam nyitva tartani a szemem, hamar rájöttem, hogy nem fogok majd belealudni. Igazán érdekes volt figyelni, hogy milyen is borásznak lenni, megküzdeni azért, hogy elismerjék a munkát. A film furcsa reakciót váltott ki belőlem a végén: mikor bemondták, hogy harminc évvel később újra California nyert, felültem, és valami megmagyarázhatatlan mámoros felhőn lebegtem, már majdnem a "beájulokolyanfáradtvagyok" határán. :D (ez is csak Bubi, szokd meg!)

http://www.montelena.com/wines/current  <- a díjnyertes borászat

 

És néhány kép:

 


Jim & Bo Barett

 


A borszaküzletben

 

Borkóstolások:


 


(Itt azért érdekelne, hogy mire gondol :D )

 

És a végére: Chateau Montelena


0 Hozzászólás

Helyzetjelentés Bubiföldről

Nov. 27.

Természetesen egy fontos nap. A tizenötödik születésnapom. Nem sok minden változás történt, csak tudjátok kedveskéim, azóta fáj a derekam. :D Viccet félretéve egészen jól sikerült nap volt. Este színházlátogatás. Irány a Radnóti. Rudolf Péter megint nagyot alakított. Mikor este, nagyon késő este a kollégium felé sétáltunk a hidegben, akkor eszembe jutott valami arról a napról: csillogószemű tizenöt. :)

 

Dec. 7.

Szombat, iskola. Ejjdepfuj... Első óra: kb. semmittevés, utána szerencsémre irány haza. (Innen is köszönet azoknak, akik elengedtek! :) ) Nem jöttem volna haza hétvégére, de így mégis sikerült! Itthon köszönthettem Aput a szülinapján.

 

Dec. 11.

Köt.zong.-vizsga. Enyhe stressz. Fájós fül. Lefagyott ujjak. De sikerült!
Közben egész napos panaszkodás, hogy "Bubifülecsakazértisfáj!" No, sebaj, még egy gitár belefér, utána haza. Budapest, metró: A 2. metro nem közlekedik. Bubi: Jepp! És még a fülem is fáj. + Egy kis pánik a Deák téren, de csak hazaértem 5-re. (3/4 1-kor indultam.)

 

Dec. 17.

Főtárgyvizsga. Próbáltam nem ráparázni, több-kevesebb sikerrel. A kamarateremben annyira nem volt hideg, de arra elég volt, hogy már az első darab végére teljesen lefaggyanak az ujjaim, és teljesen ráparázzak. (Ennyit a nyugalomról.)
Mindegy, valahogy megcsináltam. Eredmény: 4. (szilárd, lehetne jobb is, de egyelőre jó)

 

Dec. 21.

Utolsó nap a suliban. Előtte kisebb felfordulás. No, sebaj, túléltük. ;)
Suliban: Gyertyagyújtás. Utána karácsonyozás az osztállyal. Ajándékosztás, kacagás, jó volt! :) Fényképezkedés a tanárokkal, barátokkal. (Persze az előbbit egy hirtelen ötlettől vezérelve, eléggé megleptünk vele egy-két embert :D )
Utána koncert, és irány haza. :)

Dec. 22.

Anya szülinap. Jóvolt. Semmi buli, de Apa hazajött. Egyben a klán! :) És végre szünet!

 

Dec. 23.

Névnap. És töritanulás, mert jobb dolgom nem volt. :D

 

KÉSŐBB AZ IDŐBEN:

Karácsony. Hatalmas társasjáték és kártyapartik, hogy ne unatkozzunk. Meg egy kis kirakózás. És az elmaradhatatlan szotyi. :D

 

És már csak egy nap, és PÁPÁ 2013! :)

0 Hozzászólás

Érzékek - Emlékek - Érzések

Mostanság néha túl sok időm van azon töprengeni társas magányomban, hogy hogyan és miket érzékelünk, illetve ezekre adott válaszainkat is van időm megfigyelni. Nagyon nehéz lenne szavakba önteni egy-egy megfigyelést, éppen ezért már néhány napja töröm a fejem. Csak egy esetlegesen találó példát találtam hirtelen, ez pedig az újkönyv-effektus".

Újkönyv-effektus: Mikor az ember vesz/kap egy új könyvet, végigfuttatja ujjaival a borítót, nézegeti egy picit, esetleg eszébe jut egy másik, hasonló borítású könyv. S ezután mit tesz? - Találomra kinyitja valahol, beleszippant, majd néhány sort elolvas. (Ugye nem csak én szeretem az új könyvek illatát? :) ) Lehet, hogy félreteszi, de az is lehet, hogy azonnal nekikezd az olvsásnak. Így lesz egy könyv érzékek, emlékek, és érzések kivátója néhány pillanat alatt.

 

Sok további példát felhozhatnék, hiszen érzékszerveink minduntalan működnek, agyunk értelmez, átalakít, raktároz, hogy később egy emlék formájában újra, s újra felbukkanjanak. :)

Egy ilyen példa, ami most, írás közben jutott eszembe, biztos sokak számára ismerős. Nő vagy férfi, mindegy, biztosan volt már úgy, hogy párja illata elraktározódott emlékezetében, s mosolyt csalt az arcára, ha újra megérezte azt, hiszen az illat már összefonódott a viselőjével.

 

Folytathatnám órákig, bár mégsem teszem, gondolkodjon el mindenki maga egy kicsit.

1 Hozzászólás

Pincébe zárt valóság

Életem első hosszabb története, melyet szeretnék megosztani a nyilvánossággal.

Nyáron kezdtem bele, egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondván jó móka lesz. Az elején nem volt minden zökkenőmentes, mert sokáig béta nélkül, magamnak igyekeztem kijavítani az első két fejezetet. Azután végre vállalkozott valaki, aki megcsinálja nekem. Az első két fejezetet "teljesen" kijavította, de még így is maradt benne javítanivaló. Mindezek után én elutaztam No.-ba, ahol érkezett az e-mail, hogy most ráér, küldhetem neki a harmadikat. Amint hazaértem, elküldtem, de választ egy hét után sem kaptam. Írtam neki mégegyszer, mellékelve a negyedik fejezetet, de semmi. Így történt meg, hogy béta nélkül maradtam. Nem olyan régen sikerült találnom helyette egy szorgos javítót, aki villámtempóban javítja az elküldött fejezeteket, ezzel engem is inspirálva az újabb és újabb részek elkészítésére. Innen is hatalmas ölelés és puszi neki! :)

És most a jelen: November harmadikán írt először, hogy vállalná a lektorálást. Tegnap felkerült az első fejezet! (mondtam én, hogy szupergyors! :) )

A történet elérhetsége: http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=16679

0 Hozzászólás

Esti-szösz

"Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja" - írja Arany János a Családi kör című versében

No, hogy tisztázzam helyzetem, én egyeltalán nem vagyok nyugalomban, sőt kifejezetten pörgök. Ugyanakkor nem tombolhatok kedvemre, mert a "negyedévszádazos ifjúság" már alszik. :D (igen, rátok gondolok, Anyu és Apu! ♥ Sok-sok-rengeteg boldogságot NEKTEK!!!!!) Szóval csak csendben mulathatok, ami abból áll, hogy ücsörgök, zenét hallgatok, jókat kuncogok (ennyit lehet csak, egyébként már rég röhögőgörcsöt kaptam volna, - szóval így utólag is legyetek rám büszkék ;) ), tumblr-re keresgélek, sokszor majdnem leájulok a székről, amiket a tumblr-ön látok :D , egy kedves interneten megismert barátnőmmel beszélgetek/írkálok egy másik közöségi oldalon, mindezt teljesen csendben. (hogy én mikre nem vagyok képes! :P )

Tulajdonképpen fennhangon énekelnék:

Síírnak mind a kicsi libáák...

Pá, kis aranyom, pá.../ Ne várjon ma hétre, a többit levélbe. megírom holnap, délben!

Negyvenhatos sárga villamoson...

Egy édes, részeg éjszakán...

És sok más egyéb magyar dalt is, de csak fejben, szigórúan! :D

Meg Stereophonics-ot, The Walker Brothers-t, Syd Matters-t és hasonlókat élvezek fejben. Pedig milyen jó lenne hangosan énekelni -> Szólj rám, ha hangosan énekelek! (gondolom szólnának is, de még mindig tűrtőztetem magam, mert jógyerek vagyok! :D meg szép, okos, szerény, egyszóval: tökéletes gyerek :P (muhahahaha: ördögi kacaj)

 

Mindemellett erősen gondolko több dolgon is, hogy kéne folytatni a saját kis zeném, az első saját történetem, de mivel egyikre sincs most ötletem, plusz nem gitározhatok, mert az is hanggal jár, elkeztem a jelenlegi blogos agymenésem. Semmi kifejezett célja nincs, csak gondoltam megemlíthetem, mi jár a fejemben. (jajj, odaért a zene: Maga nős ember vagy boldog? Maga rossz ember vagy jó? Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?) Különben meg... nem szoktam eddig gépezni, de most az álom nem kicsit messze elkerül. (itt jönnek a bölcsek, ha nem is próbálom nem is fog sikerülni, DE CSAK AZÉRT IS, én most itt ülök a gép előtt, fejben énekelve, képeket keresgélve, illetve, most ezt írva. ;)

 

Arra gondoltam, néhány videót megosztanék, miket is hallgatok mostanában rongyosra (gyorsan hozzáteszem, hogy továbbra is többségben vannak a magyar dalok)

[Megjegyzem a világba kiabálnám most (22:32-kor), hogy: Fekete Péter, öcsém, te kis ügyefogyott!]

 

http://www.youtube.com/watch?v=ttpXC5T9s6Q

http://www.youtube.com/watch?v=fpC20X92AKQ

http://www.youtube.com/watch?v=XYfXjef3u1Y

http://www.youtube.com/watch?v=uy3k5vEhgHg

http://www.youtube.com/watch?v=ASVLnzodnMw <- az örök kedvenc az a jamikai trombitás :)

http://www.youtube.com/watch?v=VFfsCXaYoh0

http://www.youtube.com/watch?v=ih3CQePBFmw

És a nem magyarok:

http://www.youtube.com/watch?v=YgTUkkt9z8E

http://www.youtube.com/watch?v=tTljMHlyA1o <- kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=zgGgonE8d7E

http://www.youtube.com/watch?v=qcguxHc4hiU

http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8 kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8

http://www.youtube.com/watch?v=3mTHqyNe9MA <- ez egy kis külön hü de jü, hogy megtaláltam, nagyon ritkán hallani énekelni ( az egyik hivatalos egy mesefilmben volt: Segítség, Hal lettem! , Ő adta a hangját a gonosz kísérletező halnak)

Sok videót kihagytam, szándékosan, véletlenül, ez most csak kis részlet! :) (akár ízelítőnek is lehet mondani)

És még valami, amin nem dal, de beleiita magát a fülembe, először magyarítva Tahi Tóth László hangján, majd nemrég angolul is: http://www.youtube.com/watch?v=msH84lp8J0w (amúgy bevallom, még csak most lettem akkora, hogy fel is fogjam a Harry Potter-filmek lényegét, de végül is, engem nem zavar, ha valakit meg igen, az megszokja vagy...)



1 Hozzászólás

Closet Land

Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy igazából mit kéne írnom... (Vagy öt percet álltam kint a teraszon, gondolkodva, hogy két értelmes mondatot össze tudjak szedni a filmről.) Legegyszerűbb az lesz, ha először a tényeket mondom el tömören, és csak azután bármi mást. (Előre szólok, nem az én korosztályomnak való, még is megnéztem. Minden mellébeszélés/írkálás nélkül le fogom írni amit megértettem a filmből!)

1991-ben készült, kétszereplős thriller. Rendezője: Radha Baradwaj. Független film, magyarul nem jelent meg. (Ez azt is jelenti, hogy Én, azzal a nulla angoltudásommal megnéztem angolul!!) Szereplői: Madeleine Stowe - vádlott, Alan Rickman - vallató.

Egy meghatározatlan országban az írónőt azzal vádolják, hogy anarchista üzeneteket közvetít a mesekönyvén keresztül, állam- és kormányellenes, politikai szervezkedésekre uszító eszméket rejtett el. A vallató maga a vádló is, kínzással kényszeríti, hogy ismerje el, majd írja alá az előre elkészített vallomást. A film és ezzel egytt a mesekönyv címében is kettősséget találunk. A mesekönyv főszereplője egy kislány, aki a szekrénybe bújva alakít ki magának egy saját világot házi- és vadállatokkal, különleges, elképzelt lényekkel. Ugyanakkor a "closet" szó a vallatószobára is utal. A kihallgatás során megelevenedik a mese, az írónő múltja, és egyben a jelen is. Sokszor nehezen vagy egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy mi a valóság, és mi a kitaláció. Eltűnnek a határok.

Az alkotók jó munkát végeztek: hatalmas tér, hideg, kékes színek, görög oszlopok jellemzik a vallatószobát. A film végéig még a lámpa felkapcsolásakor is homályos-szürkés a terem, csekély a fény. A történet nyersen zúdul a nézőre, ugyanakkor nem lehet félreértelmezni a mondanivalóját. A színészeknek nem volt könnyű dolguk, hiszen nem a vidámságot, egy családi mozi képeit kellett megjeleníteniük, hanem a szenvedést, kínt - kínzást, fájdalmat, kiszolgáltatottságot, és a "felljebbvalóság" érzését kellett kimutatniuk. A mindössze kétszereplős film mindvégig kétségek közt tartja a nézőt: a vallató sikerrel jár-e vagy kudarcott vall, a vádlott megtörik vagy kitart-e a vallatás (és a film) végéig. A beismerést már-már színjátéknak tűnő válaszkicsikarás kíséri. A vallató több szerepet is magára ölt sikere érdekében. Az írónő szemét bekötve felveszi a - "mindent a sikerért" - lelketlen vallató szerepét, de mellette, mivel a nő nem láthatja, egy másik kínzott szerepét is, elváltoztatott hangon. Mikor a vádlott szeme nincs bekötve segítőkészsége - és a fentebb említett módszerek alkalmazása - visszás érzéseket keltenek/kelthetnek. A nő ruhája fehér, az ártetlanság színe. Ugyan ő a főszereplő, mégis szűk korlátok között mozoghat, hiszen alárendeltsége vallatójával szemben nyilvánvaló. A film további ellentéteket is tartogat, hiszen a sötétség és a vakító, bántó világosság gyakran váltják egymást, ezzel is azt éreztetve a nézővel, hogy saját bőrén tapasztalja az ember leleményes elméjének kibontakozását, melyet igen hatásos kényszerítőeszközökkel jelenít meg. A film elborzaszt és elgondolkodtat, kérdéseket kényszerít belénk.

"Mi, az egyszerű állampolgárok tényleg reménytelen küzdelmet folytatunk a hatalommal, vagy esetleg van némi esélyünk arra, hogy önmagunk maradjunk? Meg kell-e felelnünk minden ideológiának és politikai eszmének úgy, hogy közben ne veszítsük el egyéniségünket, és ne áruljuk el környezetünket? Művészként alkothatunk –e szabadon, vagy elveinket feladva a rendszer kiszolgálói leszünk?"

Az utolsó filmkockán egy Gandhi idézetet olvashatunk: "Már látom, hogy a halál közepette is ott az élet, az igaztalan közt is ott az igaz, és a sötétségben is ott pislákol a fény."

 

 

Saját vélemény:

Két típusú film van amit nem szeretek: a nyálas, és az ijesztő. Nyálasnak egyáltalán nem mondható, ijesztőnek sem mondanám, inkább elborzasztónak. Meg akartam nézni... éreztem, hogy nem nekem való, mégis, hogy úgy mondjam: magamba erőltettem a "muszáj megnézni" érzést. Tudtam, hogy nem jelent meg magyarul, ezért angolul néztem meg. (Jó vicc, de tényleg!) Nem csak amiatt néztem meg, mert az egyik szereplője Alan Rickman. Ezért IS, de volt más oka is: nem igazán tudtam elképzelni, hogy még mindig tényleg létezik ilyen elnyomás, a másik szabad akaratának megfosztása. Azt sem értettem, hogy mi köze van egy mesekönyvnek a politikai nézetekhez, hiszen mégis csak 7-8 éves gyerekeknek szól. Kíváncsi voltam, no... Thrillerről lévén szó, nem voltak benne túlzottan véres jelenetek, inkább csak testi fenyítés, és főleg a szavaknak volt nagy jelentőssége (Jó, hogy alig értettem valamit a szavakból...), legalább a hangsúlyokból tudtam, az arckifejezésekből, hogy mit is mondhattak. Többször is kirázott a hideg, amikor a fülembe dugott telefon fülhallgatón keresztül az agyamig dörömbölve törtetett át a hang, amikor A. R. lemélyített hangon igyekezett vallomást kicsikarni a nőből. (Persze, csak azért se halkítottam lejjebb!) Megéztem, és mást nem tudok már mondani, csak amiket fent leírtam. (Egész film alatt összegömbölyödve, számat tátva, egy 1,5 literes palackot szorongatva próbáltam az agyamig eljuttatni a képeket, hiszen érteni nem sokta értettem meg belőle. Majd ezeket a képeket olyan elmondható, leírható mondatokká varázsolni, amiket egy tizenéves szájából hallani, írásából olvasni, megérteni, felfogni lehetséges. + A film után kissé tompán reagáltam a környezetemre, annyira el voltam foglalva a történet összerendezésével.)

 

Most csak két képet hozok, a többit a google képkeresőjével megnézheti, aki szeretné.

 


0 Hozzászólás

Sense and Sensibility

... avagy Értelem és Érzelem

Emma Thompson forgatókönyve Jane Austen azonos című könyve alapján készült. Főszerepben: Kate Winslet, Emma Thompson, Hugh Grant és Alan Rickman. (hűű... ez most nagyon filmfelvezetős lett :D )

Alapvetően nem szeretem az érzelgős filmeket, ám ezt mégis jó volt nézni. Csavaros szerelmi történet, melynek középpontjában a Dashwood-lányok állnak. Édesapjuk váratlan halála után pénz nélkül maradnak. Bátyjuk csak csekély mértékben támogatja őket, utolsó esélyük, ha jól választanak maguknak férjet. (nem akarok nagyon spoilert írni, szóval, eléggé igyekeznem kell!)

Az idősebik lány, Elinor (Emma Thompson) nem bízik érzéseiben, úgy gondolja, minden helyzetben az eszére kell hallgatnia, s nem a szívére. (Ohh mily' kár, pedig igazán jó udvarlói akadtak, de majd a végén...) Két udvarlója is akadt. Brandon ezredes (Alan Rickman), akiről bár ódákat zengnek a környékbeliek, mégis nagyon tartózkodó (megjegyzem megvan rá az oka), és Edward Ferrars (Hugh Grant), bátyjuk feleségének idősebb öccse. (szerintem elég bonyolult, hogy ki kinek kije, többször is elvesztettem a film során a rokoni szálakat.) Edward teljesen belehabarodik a lányba, aztán hirtelen eltűnik (irány London!), a film második felében derül csak ki, miért. Ekkor Elinor - bár próbálja tartani magát - összeroppan, hiszen szertik egymást, de a hirtelen elutazás tárgya miatt mégsem lehetnek egy pár (... még).

A fiatalabb lány, Marianne (Kate Winslet) érzelmeit - nővérével ellentétben - nyíltan kimutatja az elbűvölő "megmentő", Willoughby (Greg Wise) iránt. Először teljes egyetértésben, sokak szerint jegyességben élnek (mellesleg nem így van), majd Willoughby is eltűnik.

A film legviccesebb jelenete szerintem, amikor Mr Palmer (Hugh Laurie)  - (még egy indok, hogy érdemes megnézni) - úgy tartja el magától a kisbabát, Thomas-t, mintha fertőzne. :D

Ha tovább írnám, az már tényleg spoiler lenne, szóval, inkább beszéljenek a képek :) (mint eddig mindig)

A Dashwood-lányok: Marianne, Margaret, és Elinor

Elinor és Edward

Marianne és Willoughby

Willoughby és Elinor (Marianne után néznek így)

Colonel Christopher Brandon (röviden: Ezredes :D )

Borító/Plakát

 

 

És amit direkt hagytam a végére... Mr. Palmer (h)arcai:

 

Összességében: nagyon tetszett a film; megnézhető újra, amennyiben az ember úgy gondolja; jól felépített történet; enyhe nyálzós hajlamú film, mert néhány része édes, romantikus, de azért az egészséges határokon belül :D tízből kilenc, de csakis azért, mert néha nem tudtam követni, hogy ki kicsoda és kivel van... vagy nincs

0 Hozzászólás

Gambit

Néhány hete láttam a filmet. Eddig egyszerűen nem tudtam rábírni magam, hogy megírjam az összefoglalót. Láttam azóta még filmeket, de ha a Gambit-ra gondolok még mindig nem tudok értelmes összegzést leadni, csak fejben sem. Azért igyekszem!

A magyar címe Dől a moné, ami szerintem nem annyira lett jó, elég fantáziátlan, tekintve, hogy Claude Monet egyik festményének megszerzése a cél. Lionel Shabandar (Alan Rickman) már régóta áhítozik a festményre, ezért a műgyűjteményének kurátora, Harry (Colin Firth) kieszel egy tervet, amiben egy máslatot próbál eladni Shabandarnak. A kis akciójához egy rodeóbajnokot is felbérel félmillió font fizetséggel. PJ Puznowski (Cameron Diaz) természetesen beleegyezik. A bonyodalmak tehát itt kezdődnek. :)

Maga a film nem egy nagy durranás, egyszer megnézhető, nem is azért mondtam, hogy a megállíthatatlan nevetés kerülget. A filmben voltak eléggé érdekes jelenetek. :D (Természetesen senkinek nem kell rosszra gondolnia!) Pl.: Harry kimászik a Savoy ablakán egy nagyon értékes vázával, majd fennakad a párkányokat elválasztó vasdíszen, a nadrágja elszakad és  lezuhan egy fára, Ő maga pedig ott ácsorog a párkányon, nadrág nélkül :D (a további részeket nem akarom ellőni.) Egébként ez a változat egy 1966-os film feldolgozása, kicsit újragondolása. (A gyalogáldozat)

Ha nem tudnám, hogy kitűnő színészek játszanak, biztos nem néztem volna meg. Valahogy annyira nem érdekelt, hogy szegény Lord egy hamis képet kerget, míg az eredeti a kínaiaknál landol. A filmben nem volt túl sok szerplő, időnként már az ember követelte volna, hogy néhány mellékszereplő felbukkanjon (az idegesítő kínaiakon kívül :D ).

Nagyon sok mindent nem tudok még elmondani róla, ha valaki megnézi, szívesen várom a véleményét. Nem akarom se lehúzni, se nagyra értékelni a filmet, mert egyiket sem lehet.

És a végére néhány kép :)

 

Lord Shabandar

Sajnos azt a képet nem találtam meg amikor Harry fennakadt a párkányon, de ez a kép a másik kameraállásból éppen az őt néző PJ-ről kézült:

Ezek arcok mindent elárulnak :D (az asztal másik felén a kínaiak borzolják az idegeket)

A házörző:

Néhány kép a film bemutatójáról:

A végére hagytam a film ...* képeit: (mindenki döntse el maga mit gondol)

Figyelem a nevetést és a megborzadást (vagy még akármit) okozó képek következnek!

 

Harry Deane fogadása :D

A film zárójelenete :D (nem csinálhattam meg, hogy nem rakom ide)

0 Hozzászólás

Snow Cake

Bár nyár van, és meglehetősen meleg, Mi mégis a Hósüti(Snow Cake) című filmet néztük meg. Úgy érzem, még néhányszor biztos meg fogom nézni. Helyet kapott azon kevés filmek között, melyeket többször is végi tudok nézni ugyan azzal a lelkesedéssel, izgulással, vajon mi fog történni.

A film 2006-ban készült nagyszerű színészek közreműködésével. Talán jobb is, ha nem magam írom le a tartalmat, hanem lemásolom a Port.hu-ról:

A Hósüti, Marc Evans mélyen felkavaró, kacskaringós történetvezetésű filmje egy nehéz sorsú, idősödő férfi és egy lányát fiatalon elvesztő édesanya váratlan barátságának történetét beszéli el. A zárkózott, kissé merev Alex (Alan Rickman) nemrégiben szabadult a börtönből, de hogy miért kellett ülnie, arról nem szívesen beszél. Winnipeg felé vezető útján felvesz egy bohókás, kissé lökött és szószátyár kiscsajt, Vivienne-t (Emily Hampshire), akiről kiderül, hogy szépreményű írójelölt, és éppen a Felső-tó északi partjánál fekvő szülővároskájába, Wawába tart. A semmiből hirtelen feltűnő kamion beléjük ütközik. Vivienne azonnal meghal, Alex azonban egy karcolás nélkül megússza a balesetet. A lelkifurdalástól megtört férfi felkeresi Vivienne édesanyját, Lindát (Sigourney Wearver), egy aktívan élő autista nőt. Linda szeret priccsszerű ágyán aludni, imád havat falatozni, rajong az árnyjátékért meg az olyan mesés és titokzatos szavakért, mint a szkrebli. Tulajdonképpen maga is gyermek. Alex rövidnek szánt bocsánatkérő látogatása elhúzódó vendégeskedéssé válik, miután Linda bejelenti, hogy a temetés és lomtalanítás napjáig igényt tart a férfi segítségére. Végül Wawa, a szeszélyes kisváros és lakói feloldják Alex gátlásait, így aztán fény derülhet a titokra, hogy a jelen történései és a férfi múltjának baljós titkai miként rímelnek egymásra.

Úgy gondoltam, jó ötlet, ha néhány nézői véleményt is leírok a filmmel kapcsolatban, esetleg kiegészítem saját meglátásommal(ezeket zárójelben):

1. "Ez a film "szuper, csodálatos"!:D
Sigourney Weaver...hát...egyszerűen lenyűgözően játszott. Egy cseppet sem volt túljátszva, sőt, egyszer sem fordult meg a fejemben a film alatt, hogy ő nem autista. Annyira hitelesen játszott, hogy ha nem ismernénk őt, azt hihetnénk, felkértek egy autistát, hogy szerepeljen. A többi szereplő is nagyon jó volt. A cselekmény szálai is jól össze vannak fűzve, változatos, és amit igazán értékelek benne, hogy nem csak dráma van benne, hanem humor is, mely néhol groteszk, néhol abszurd köntöst ölt. Nem egyszer jókat "nevettem"." - (A hitelességgel egyetértek, nagyon valóságosnak tűnt a színésznő játéka. Én is néha-néha mosolyogtam, "nevettem", de volt olyan rész is, amikor inkább a könnyhullajtás határán voltam. Megemlíteném továbbá Alan Rickmant is, akinek gyakran mutatták az arcát, amin látszott a teljes megértés, ugyanakkor az idegen helytől, emberektől való tartás, "félelem")

 

2. "Fantasztikus film. Érzelmekben, drámában gazdag, elgondolkodtató film, mely teljesen meghatott, és a hatása alá vont. A zenéje csodálatosan belesimul a film történetébe.
A színészek zseniálisak.
Többszőr nézhető, a részemről felejthetetlen film." - (Maximálisan egyetértek!!)

 

3. "Én pár órával ezelőtt néztem meg a filmet és még mindig a hatása alatt vagyok. Igazság szerint nagy Alan Rickman fan vagyok, csak miatta vettem meg, és ez az egyik legjobb filmje. Én pl kicsit drágábban szereztem meg a filmet (2000 fölött volt) és van benne "extrák" is. Mindenképp érdemes megnézni, elgondolkodtató és megismersz egy teljesen más világot." - (Én még pár órája sem(a film vége után kb 1/2 órával kezdem írni), de érzem, hogy én is még a hatása alatt vagyok, és leszek is) - (Alan Rickman, :) most valahogy Ő egy kicsit a kedvenc a kedvencek között :D (nem kell félni, ő a "külföldiek" közt, a magyar "csapatom" sem hagyta el a Nekik fenntartott helyeket! ;)

 

Végezetül néhány kép:

A poszterek:

Egy kép a film elejéről, Alex éppen Vivienne-re néz így:

Vivienne és Alex:

A végére: Egy sajtótájékoztatón készült kép:

Utószó: Ezt a filmet tényleg MINDEN EMBERNEK ajánlom, mert bár elég sok szó esik az autizmusról, mégis sokan egyeltalán nem tudják, hogy mi is ez az állapot. A filmben elhangzott egy számomra elég elkeserítő mondat, amely rávilágít arra, hogy sok embernek még a XXI. században, felnőtt emberként, fogalmuk sincs, hogy mit is jelent az autizmus.: "Tudom, hogy milyenek az autisták, láttam a filmet."    <- Azt hiszem ez az a mondat, ami, hogy is mondjam: fejbevágott!

0 Hozzászólás

TAVAAAASZ, végre TAVASZ!! :)

Na, végre! Eljött ez is! :)
Ma végre kiszabadultam egy kicsit, elmentünk E.-vel sétálni, és egy fagyira is beneveztünk, ha már egyszer. Oh... fagyiról jut eszembe, megkóstoltuk az év fagyiját, a Triász névre elkeresztelt finomságot. Meggyes-mandulás-csokis finomság! :)) Bekerült a kedvencek listájára. :)
Jól esett, hogy nem is pulcsiban, már blézerben melegem volt, ahogy a Duna partján ücsörögtünk a napsütésben. Nagyon jó volt nézni a hattyúkat, a fodrozódó vizet, és élvezni a jó időt. ;) Közben persze kibeszéltük magunkból az élet dolgait.

Nagyon jó volt!! :))

0 Hozzászólás