Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Világválság

Július van. A tizenkettedik napja. Beteges, de idén ez az első bejegyzés. A történésekről LEHETETLEN-nek tűnő feladat írni. Nem is nagyon akaródzik. Fáj az egész. Semmilyen a nyár. Lett Borsi, tüneményes Labrador-baba. Imádom. Mindenki imádja. Rág mindent... hadd csinálja - legyintek - egészen addig, amíg nem engem. Volt év vége. Kitűnő közismeret. Gitárvizsga. Nagyon nagy köszönet a tanárnőnek!!! Megkaptam, amit nem érdemeltem. lehet, hogy mégis is ismernek?! nem merem bevallani... Június 22. Műtét. Gatyás-para. Nagyon féltem. Túl vagyok rajta. Most fáj, de gyógyul. Két hét fekvés után cérnátlanítás. Most gyógytorna. Kicsit kínoz, de nem érdekes. Ölni tudnék tíz méter futásért, pedig nem is szeretem. Ez is én vagyok.
Újra publikálni akartam. Most sikerül. Egyetlen hatalmas hátulütője, hogy az egyedüllét rohadó következménye a mérhetetlenül elhatalmasodó szentimentalizmus. Legszívesebben nádpálcával ütném el magamtól. Elegem van. Vissza szeretném kapni a fröcsögő, önmagam és másokat marcangoló igazmondásom. De nem nyálasat, olyan sosem volt. Az írás megkönnyít mindent. Leírni más. Belehelyezkedhetek valaki helyébe, addig sem kínzok az unalommal senkit... Vagy inkább mindenkit kínzok. Ez is van.
Gyakorolni nem tudok. Az helyes - a hangszertartáshoz való - ülés még nem megy. Fekve meg nem lehet. Idegesít. A húrokat akarom macerálni. Kínzás. Mindegy. Majd lesz jobb.
Olvasni rengeteget. A nagy olvasási kihívás folyamatban van. Meg a kötelező olvasmányok. Kikapcsol, de közben pörget. 30 könyv kész. Most kettőt olvasok párhuzamosan. Az egyik csúszik. A másik nyögve, lassanként haladós. Ha értem, akkor sem. Paradox az egész. Ez zavar. Tudom, de mégsem. Letagadhatatlanul én vagyok.
Meguntam a fekvést. Világlátó akarok lenni. Igen, ehhez akarat kell. Tornázni, erősödni, újra 120%-ra fejlődni. Most még nem az. Türelmetlen vagyok. Közben egyáltalán nem bántam meg. Csak... lehetne minden gyorsabb. Nem jó egyhelyben. Haladást! Eseményeket!
Elborzaszt a világ gyorsasága, miközben én valahol egyhelyben vagyok. Nem szeretek filozofálgatni. Panaszkodni jól esik, de undorkeltő tevékenység. Ellentmondani: azt szeretek!
Pozitívan látni kell! Már újra tudok majd'hogy rendesen járni. Van időm. Nem hív senki sehová, de nem is tudnék még menni. Legalább nem fáj annyira, hogy vissza kell utasítanom a dolgokat. De közben hiányzik. Utálok - ha fizikailag nem is - egyedül lenni. Vegyük úgy, hogy ez most jó. Nem. Nem jó, de ez van.
Iskolába akarok járni. Ott jó. Van dolog, agymunka. Most csak nyár van. Jó. Vagy mégsem. 
Lehetőseg? Mire? Akarat: most csak gyógyulni.
Elegem van. Unom az egészet...
De(!) közben most boldog vagyok! És ez így van rendjén.
B.

0 Hozzászólás

Khm... khm...

Kamasz létem nagy hátrányának mondhatom, hogy gyakran felejtek el dolgokat, és ellenkezek olyan dolgok ellen, amikre más átlagos ember helyeselne. (No, mindegy...) Mostanában néha úgy érzem magam mint egy legendás állat: szanaszét áll a fejem. (Milyen jó, hogy nincs belőle hét!) Időnként kapkodással töltöm időm, máskor meg egy csiga lassúságával és bátorságával szemlélem a világot. (állati :D ) Mentségemre legyen mondva, elég sok mindent csinálok egyszerre.
Újabban eldöntöttem, hogy szerzek egy lantot, és megtanulok rajta játszani. (Addig is ott a gitár, a trombita, meg néha a Beni hangszerei.) mostanában kezdem felfedezni, hogy tényleg érdekel amit csinálok, kezdek belejönni. Furcsának tűnhet, hogy másfél év konzi után merem cask kijelenteni, de ehhez is fel kell valamennyire nőni, hogy kimondhassam.
Közben az írással is lassacskán haladok: egyelőre 7 fejezet publikálva, a nyolcadik elfogadásra vár, a kilencediket meg be kéne már fejezni. Azt hiszem, beértem magam. Bár mostanában úgy tűnhet, megtáltosodtam ilyen téren, mégis úgy érzem, nem ez a kilencedik lesz az eddigiek közt a legjobb. Emlékszem még, hogy augusztus végén, mikor a történet írására adtam a fejem, még mennyi nyelvtani, logikai, és egyéb hibával kellett megküzdenem. Keserves kínlódás volt, de csak felkerült az első, azután a második, és most már a nyolcadik fog. Majd' hét hónapja fogtam neki, de csak novemberben került fel az első. A kedvenc "hibám" egyelőre: a pillogás volt. :D (Most komolyan, ki tud elképzelni egy pillogó Perselust! :D ) Visszagondolva nem tűnik nagy időnek, sok melónak, de ha kicsit utánaszámol az ember, és meglátja a pendrive-omon azt a halom Javítatlan, javított és végleges fejezet-kupacot, akkor már kissé máshogy áll a dolgokhoz.  Én sem veszem észre, hogy már ennyi idő eltelt, ennyi ideje formálódik a 'mese', méghozzá azért, mert még nem tartok sehol. Azaz, ezt így nem mondanám, de a nyolc befejezett fejezet alatt még csak 5 nap telt el. (Vasárnap -> csütörtök)

Közben itt az iskola: mint minden jó gyerek, felfedezem a világot, tanulok, gyakorolok, és boldogítom a jónépet :D Meg focizom, játszom, olvasok, és kék szemeimmel nem csak nézni, látni is próbálok.

http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=111255

0 Hozzászólás

Félév és egyebek

Csütörtökön megkaptam a félévi bizonyítványt, ami nem lett olyan szörnyű, csak a töri lehetne kicsit jobb.

Nyelvtan: 4
Irodalom: 5
Német: 5
Művészettörténet: 5
Történelem: 3
Matematika: 5
Fizika: 4
Kémia: 5
Testnevelés: 5

Gitár: 4
Szolfézs: 5
Zeneelmélet: 5
Zeneelmélet: 5
Népzene: 5
Zongora: 5
Kamarazene: 4

Alapjában véve egész jó lett, de van, ami sikerülhetett volna jobban is.

Felkerült a Merengőre a történetem harmadik fejezete. Nagy nehézségek árán, sokadik lektor segítségével végre engdélyezték! :)  http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=111255

0 Hozzászólás

Pincébe zárt valóság

Életem első hosszabb története, melyet szeretnék megosztani a nyilvánossággal.

Nyáron kezdtem bele, egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondván jó móka lesz. Az elején nem volt minden zökkenőmentes, mert sokáig béta nélkül, magamnak igyekeztem kijavítani az első két fejezetet. Azután végre vállalkozott valaki, aki megcsinálja nekem. Az első két fejezetet "teljesen" kijavította, de még így is maradt benne javítanivaló. Mindezek után én elutaztam No.-ba, ahol érkezett az e-mail, hogy most ráér, küldhetem neki a harmadikat. Amint hazaértem, elküldtem, de választ egy hét után sem kaptam. Írtam neki mégegyszer, mellékelve a negyedik fejezetet, de semmi. Így történt meg, hogy béta nélkül maradtam. Nem olyan régen sikerült találnom helyette egy szorgos javítót, aki villámtempóban javítja az elküldött fejezeteket, ezzel engem is inspirálva az újabb és újabb részek elkészítésére. Innen is hatalmas ölelés és puszi neki! :)

És most a jelen: November harmadikán írt először, hogy vállalná a lektorálást. Tegnap felkerült az első fejezet! (mondtam én, hogy szupergyors! :) )

A történet elérhetsége: http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=16679

0 Hozzászólás