Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Esti-szösz

"Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja" - írja Arany János a Családi kör című versében

No, hogy tisztázzam helyzetem, én egyeltalán nem vagyok nyugalomban, sőt kifejezetten pörgök. Ugyanakkor nem tombolhatok kedvemre, mert a "negyedévszádazos ifjúság" már alszik. :D (igen, rátok gondolok, Anyu és Apu! ♥ Sok-sok-rengeteg boldogságot NEKTEK!!!!!) Szóval csak csendben mulathatok, ami abból áll, hogy ücsörgök, zenét hallgatok, jókat kuncogok (ennyit lehet csak, egyébként már rég röhögőgörcsöt kaptam volna, - szóval így utólag is legyetek rám büszkék ;) ), tumblr-re keresgélek, sokszor majdnem leájulok a székről, amiket a tumblr-ön látok :D , egy kedves interneten megismert barátnőmmel beszélgetek/írkálok egy másik közöségi oldalon, mindezt teljesen csendben. (hogy én mikre nem vagyok képes! :P )

Tulajdonképpen fennhangon énekelnék:

Síírnak mind a kicsi libáák...

Pá, kis aranyom, pá.../ Ne várjon ma hétre, a többit levélbe. megírom holnap, délben!

Negyvenhatos sárga villamoson...

Egy édes, részeg éjszakán...

És sok más egyéb magyar dalt is, de csak fejben, szigórúan! :D

Meg Stereophonics-ot, The Walker Brothers-t, Syd Matters-t és hasonlókat élvezek fejben. Pedig milyen jó lenne hangosan énekelni -> Szólj rám, ha hangosan énekelek! (gondolom szólnának is, de még mindig tűrtőztetem magam, mert jógyerek vagyok! :D meg szép, okos, szerény, egyszóval: tökéletes gyerek :P (muhahahaha: ördögi kacaj)

 

Mindemellett erősen gondolko több dolgon is, hogy kéne folytatni a saját kis zeném, az első saját történetem, de mivel egyikre sincs most ötletem, plusz nem gitározhatok, mert az is hanggal jár, elkeztem a jelenlegi blogos agymenésem. Semmi kifejezett célja nincs, csak gondoltam megemlíthetem, mi jár a fejemben. (jajj, odaért a zene: Maga nős ember vagy boldog? Maga rossz ember vagy jó? Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?) Különben meg... nem szoktam eddig gépezni, de most az álom nem kicsit messze elkerül. (itt jönnek a bölcsek, ha nem is próbálom nem is fog sikerülni, DE CSAK AZÉRT IS, én most itt ülök a gép előtt, fejben énekelve, képeket keresgélve, illetve, most ezt írva. ;)

 

Arra gondoltam, néhány videót megosztanék, miket is hallgatok mostanában rongyosra (gyorsan hozzáteszem, hogy továbbra is többségben vannak a magyar dalok)

[Megjegyzem a világba kiabálnám most (22:32-kor), hogy: Fekete Péter, öcsém, te kis ügyefogyott!]

 

http://www.youtube.com/watch?v=ttpXC5T9s6Q

http://www.youtube.com/watch?v=fpC20X92AKQ

http://www.youtube.com/watch?v=XYfXjef3u1Y

http://www.youtube.com/watch?v=uy3k5vEhgHg

http://www.youtube.com/watch?v=ASVLnzodnMw <- az örök kedvenc az a jamikai trombitás :)

http://www.youtube.com/watch?v=VFfsCXaYoh0

http://www.youtube.com/watch?v=ih3CQePBFmw

És a nem magyarok:

http://www.youtube.com/watch?v=YgTUkkt9z8E

http://www.youtube.com/watch?v=tTljMHlyA1o <- kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=zgGgonE8d7E

http://www.youtube.com/watch?v=qcguxHc4hiU

http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8 kapcsolódó: http://www.youtube.com/watch?v=Xy3T8FmyeE8

http://www.youtube.com/watch?v=3mTHqyNe9MA <- ez egy kis külön hü de jü, hogy megtaláltam, nagyon ritkán hallani énekelni ( az egyik hivatalos egy mesefilmben volt: Segítség, Hal lettem! , Ő adta a hangját a gonosz kísérletező halnak)

Sok videót kihagytam, szándékosan, véletlenül, ez most csak kis részlet! :) (akár ízelítőnek is lehet mondani)

És még valami, amin nem dal, de beleiita magát a fülembe, először magyarítva Tahi Tóth László hangján, majd nemrég angolul is: http://www.youtube.com/watch?v=msH84lp8J0w (amúgy bevallom, még csak most lettem akkora, hogy fel is fogjam a Harry Potter-filmek lényegét, de végül is, engem nem zavar, ha valakit meg igen, az megszokja vagy...)



1 Hozzászólás

Closet Land

Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy igazából mit kéne írnom... (Vagy öt percet álltam kint a teraszon, gondolkodva, hogy két értelmes mondatot össze tudjak szedni a filmről.) Legegyszerűbb az lesz, ha először a tényeket mondom el tömören, és csak azután bármi mást. (Előre szólok, nem az én korosztályomnak való, még is megnéztem. Minden mellébeszélés/írkálás nélkül le fogom írni amit megértettem a filmből!)

1991-ben készült, kétszereplős thriller. Rendezője: Radha Baradwaj. Független film, magyarul nem jelent meg. (Ez azt is jelenti, hogy Én, azzal a nulla angoltudásommal megnéztem angolul!!) Szereplői: Madeleine Stowe - vádlott, Alan Rickman - vallató.

Egy meghatározatlan országban az írónőt azzal vádolják, hogy anarchista üzeneteket közvetít a mesekönyvén keresztül, állam- és kormányellenes, politikai szervezkedésekre uszító eszméket rejtett el. A vallató maga a vádló is, kínzással kényszeríti, hogy ismerje el, majd írja alá az előre elkészített vallomást. A film és ezzel egytt a mesekönyv címében is kettősséget találunk. A mesekönyv főszereplője egy kislány, aki a szekrénybe bújva alakít ki magának egy saját világot házi- és vadállatokkal, különleges, elképzelt lényekkel. Ugyanakkor a "closet" szó a vallatószobára is utal. A kihallgatás során megelevenedik a mese, az írónő múltja, és egyben a jelen is. Sokszor nehezen vagy egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy mi a valóság, és mi a kitaláció. Eltűnnek a határok.

Az alkotók jó munkát végeztek: hatalmas tér, hideg, kékes színek, görög oszlopok jellemzik a vallatószobát. A film végéig még a lámpa felkapcsolásakor is homályos-szürkés a terem, csekély a fény. A történet nyersen zúdul a nézőre, ugyanakkor nem lehet félreértelmezni a mondanivalóját. A színészeknek nem volt könnyű dolguk, hiszen nem a vidámságot, egy családi mozi képeit kellett megjeleníteniük, hanem a szenvedést, kínt - kínzást, fájdalmat, kiszolgáltatottságot, és a "felljebbvalóság" érzését kellett kimutatniuk. A mindössze kétszereplős film mindvégig kétségek közt tartja a nézőt: a vallató sikerrel jár-e vagy kudarcott vall, a vádlott megtörik vagy kitart-e a vallatás (és a film) végéig. A beismerést már-már színjátéknak tűnő válaszkicsikarás kíséri. A vallató több szerepet is magára ölt sikere érdekében. Az írónő szemét bekötve felveszi a - "mindent a sikerért" - lelketlen vallató szerepét, de mellette, mivel a nő nem láthatja, egy másik kínzott szerepét is, elváltoztatott hangon. Mikor a vádlott szeme nincs bekötve segítőkészsége - és a fentebb említett módszerek alkalmazása - visszás érzéseket keltenek/kelthetnek. A nő ruhája fehér, az ártetlanság színe. Ugyan ő a főszereplő, mégis szűk korlátok között mozoghat, hiszen alárendeltsége vallatójával szemben nyilvánvaló. A film további ellentéteket is tartogat, hiszen a sötétség és a vakító, bántó világosság gyakran váltják egymást, ezzel is azt éreztetve a nézővel, hogy saját bőrén tapasztalja az ember leleményes elméjének kibontakozását, melyet igen hatásos kényszerítőeszközökkel jelenít meg. A film elborzaszt és elgondolkodtat, kérdéseket kényszerít belénk.

"Mi, az egyszerű állampolgárok tényleg reménytelen küzdelmet folytatunk a hatalommal, vagy esetleg van némi esélyünk arra, hogy önmagunk maradjunk? Meg kell-e felelnünk minden ideológiának és politikai eszmének úgy, hogy közben ne veszítsük el egyéniségünket, és ne áruljuk el környezetünket? Művészként alkothatunk –e szabadon, vagy elveinket feladva a rendszer kiszolgálói leszünk?"

Az utolsó filmkockán egy Gandhi idézetet olvashatunk: "Már látom, hogy a halál közepette is ott az élet, az igaztalan közt is ott az igaz, és a sötétségben is ott pislákol a fény."

 

 

Saját vélemény:

Két típusú film van amit nem szeretek: a nyálas, és az ijesztő. Nyálasnak egyáltalán nem mondható, ijesztőnek sem mondanám, inkább elborzasztónak. Meg akartam nézni... éreztem, hogy nem nekem való, mégis, hogy úgy mondjam: magamba erőltettem a "muszáj megnézni" érzést. Tudtam, hogy nem jelent meg magyarul, ezért angolul néztem meg. (Jó vicc, de tényleg!) Nem csak amiatt néztem meg, mert az egyik szereplője Alan Rickman. Ezért IS, de volt más oka is: nem igazán tudtam elképzelni, hogy még mindig tényleg létezik ilyen elnyomás, a másik szabad akaratának megfosztása. Azt sem értettem, hogy mi köze van egy mesekönyvnek a politikai nézetekhez, hiszen mégis csak 7-8 éves gyerekeknek szól. Kíváncsi voltam, no... Thrillerről lévén szó, nem voltak benne túlzottan véres jelenetek, inkább csak testi fenyítés, és főleg a szavaknak volt nagy jelentőssége (Jó, hogy alig értettem valamit a szavakból...), legalább a hangsúlyokból tudtam, az arckifejezésekből, hogy mit is mondhattak. Többször is kirázott a hideg, amikor a fülembe dugott telefon fülhallgatón keresztül az agyamig dörömbölve törtetett át a hang, amikor A. R. lemélyített hangon igyekezett vallomást kicsikarni a nőből. (Persze, csak azért se halkítottam lejjebb!) Megéztem, és mást nem tudok már mondani, csak amiket fent leírtam. (Egész film alatt összegömbölyödve, számat tátva, egy 1,5 literes palackot szorongatva próbáltam az agyamig eljuttatni a képeket, hiszen érteni nem sokta értettem meg belőle. Majd ezeket a képeket olyan elmondható, leírható mondatokká varázsolni, amiket egy tizenéves szájából hallani, írásából olvasni, megérteni, felfogni lehetséges. + A film után kissé tompán reagáltam a környezetemre, annyira el voltam foglalva a történet összerendezésével.)

 

Most csak két képet hozok, a többit a google képkeresőjével megnézheti, aki szeretné.

 


0 Hozzászólás

Sense and Sensibility

... avagy Értelem és Érzelem

Emma Thompson forgatókönyve Jane Austen azonos című könyve alapján készült. Főszerepben: Kate Winslet, Emma Thompson, Hugh Grant és Alan Rickman. (hűű... ez most nagyon filmfelvezetős lett :D )

Alapvetően nem szeretem az érzelgős filmeket, ám ezt mégis jó volt nézni. Csavaros szerelmi történet, melynek középpontjában a Dashwood-lányok állnak. Édesapjuk váratlan halála után pénz nélkül maradnak. Bátyjuk csak csekély mértékben támogatja őket, utolsó esélyük, ha jól választanak maguknak férjet. (nem akarok nagyon spoilert írni, szóval, eléggé igyekeznem kell!)

Az idősebik lány, Elinor (Emma Thompson) nem bízik érzéseiben, úgy gondolja, minden helyzetben az eszére kell hallgatnia, s nem a szívére. (Ohh mily' kár, pedig igazán jó udvarlói akadtak, de majd a végén...) Két udvarlója is akadt. Brandon ezredes (Alan Rickman), akiről bár ódákat zengnek a környékbeliek, mégis nagyon tartózkodó (megjegyzem megvan rá az oka), és Edward Ferrars (Hugh Grant), bátyjuk feleségének idősebb öccse. (szerintem elég bonyolult, hogy ki kinek kije, többször is elvesztettem a film során a rokoni szálakat.) Edward teljesen belehabarodik a lányba, aztán hirtelen eltűnik (irány London!), a film második felében derül csak ki, miért. Ekkor Elinor - bár próbálja tartani magát - összeroppan, hiszen szertik egymást, de a hirtelen elutazás tárgya miatt mégsem lehetnek egy pár (... még).

A fiatalabb lány, Marianne (Kate Winslet) érzelmeit - nővérével ellentétben - nyíltan kimutatja az elbűvölő "megmentő", Willoughby (Greg Wise) iránt. Először teljes egyetértésben, sokak szerint jegyességben élnek (mellesleg nem így van), majd Willoughby is eltűnik.

A film legviccesebb jelenete szerintem, amikor Mr Palmer (Hugh Laurie)  - (még egy indok, hogy érdemes megnézni) - úgy tartja el magától a kisbabát, Thomas-t, mintha fertőzne. :D

Ha tovább írnám, az már tényleg spoiler lenne, szóval, inkább beszéljenek a képek :) (mint eddig mindig)

A Dashwood-lányok: Marianne, Margaret, és Elinor

Elinor és Edward

Marianne és Willoughby

Willoughby és Elinor (Marianne után néznek így)

Colonel Christopher Brandon (röviden: Ezredes :D )

Borító/Plakát

 

 

És amit direkt hagytam a végére... Mr. Palmer (h)arcai:

 

Összességében: nagyon tetszett a film; megnézhető újra, amennyiben az ember úgy gondolja; jól felépített történet; enyhe nyálzós hajlamú film, mert néhány része édes, romantikus, de azért az egészséges határokon belül :D tízből kilenc, de csakis azért, mert néha nem tudtam követni, hogy ki kicsoda és kivel van... vagy nincs

0 Hozzászólás