Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Átutazók

2013. 04. 23-án láttam. Az osztályfőnököm szólt, hogy maradt még jegy, szeretnék-e menni. NANÁ! :) Több indokból is. 1. A Vígszínház-ban játszák, ahová már nagyon régóta el szerettem volna jutni. 2. A darabot már a márciusi premier előtt kinéztem magamnak, de azt nem gondoltam, hogy meg is fogom nézni. 3. Egy darabban 5, azaz öt Kossuth-díjas színész lép egyszerre színpadra, köztük a nagy kedvenceim is. ;) 4. A darab műfaja is ígéretesnak hangozz, kíváncsi voltam, mit rejt valójában a kicsit "ellentmondásos" meghatározás: "Komédia nyolc temetésban"

Az Átutazók című darab bemutatója 2013. 03. 08-án volt a Vígszínházban. Eléggé új a darab, éppen ezért is jó volt úgy látni a színészeket együtt dolgozni, hogy még csak a 16. előadás volt. A színészek szeretettel játszottak, pontosan tudták, hogyan kell eljuttatni a nézők felé azt az üzenetet, amit a darab szerzője Hanoch Levin is igyekezett átadni.

A darab szereplői között ott volt az élő színészlegenda, Törőcsik Mari is. Az előadás alatt, szinte meg sem szólalt, mégis lehengerlően hatott az, ahogyan eljátszotta a lakóépület legöregebb tagját, Bobe Globcsik-ot, Munja(Reviczky Gábor) édesanyját. És a darab szerinti kitartása, hogy Ő minden áron otthon szeretne maradni, sok néző arcára csalt mosolyt. :)

A darabban 8 haláleset történik. A temetés kicsit komikusan hat, hiszen Alberto, a gyászbeszédek tartója csak egyetlen mondatot mond. Később sajnos helyette mondják el a beszédet. Alberto (Kern András) egy Dél-Amerikai figura, aki egyeltalán nem így képzelte el az életét, éppen ezért a nőzéssel próbálja feledni a régi álmokat. Persze, a veszte is ez lett.

A darab több család életét, és néhány egyedülálló személy életét mutatja be, a legnagyobb egyszerűséggel, mégis, el tudom képzelni, hogy milyenek lehetnének a családok. A legtöbb ember elköltözik a lakótelepről vagy meghal. A darab egyik legmegérintőbb pontja talán számomra az volt, amikor a színpadon csak Elhahan(Fesztbaum Béla) állt, és az éppen akkor meghalt édesanyjához(Börcsök Enikő) szól, hogy mennyi minden dolguk lenne még együtt, és kéri, hogy ne hagyja el.

Számomra ez a darab fantasztikus volt, bármikor megnézném újra, mert az őszinte szeretetről és a való élet eseményeiről szól a jelen század környezetében.

<3

0 Hozzászólás

TAVAAAASZ, végre TAVASZ!! :)

Na, végre! Eljött ez is! :)
Ma végre kiszabadultam egy kicsit, elmentünk E.-vel sétálni, és egy fagyira is beneveztünk, ha már egyszer. Oh... fagyiról jut eszembe, megkóstoltuk az év fagyiját, a Triász névre elkeresztelt finomságot. Meggyes-mandulás-csokis finomság! :)) Bekerült a kedvencek listájára. :)
Jól esett, hogy nem is pulcsiban, már blézerben melegem volt, ahogy a Duna partján ücsörögtünk a napsütésben. Nagyon jó volt nézni a hattyúkat, a fodrozódó vizet, és élvezni a jó időt. ;) Közben persze kibeszéltük magunkból az élet dolgait.

Nagyon jó volt!! :))

0 Hozzászólás

Megsértődtem...

Nem szeretnék vele túl sokat foglalkozni, de akkor is bánt, hogy az egyik tanárnő (f-b) (a nevét direkt nem írom le, aki tudja, az, úgy is tudja) leszólta a becenevem, ami csak egy dolog, de, hogy még rágcsálódjon(vagyhogyismondjam) a dolgokon, az már tényleg nem esett jól. Majd még azon is "pattogott, hogy így csak fiúkat szoktak hívni. (megjegyzem, engem kb. 14 éve) Nem akartam neki visszaszólni, mégis csak egy tanár, úgyhogy csak egy "kikéremmagamnak...néni,deeznekemmostnemesettjól"-t mondtam neki. Remélem azért elfogadja. Vagy tudok jobbat: szólítson a valódi keresztevemen. (és mondjuk ne Pindúrnak, Kicsilánynak, Kicsikémnek, mert ez egy kicsit "gáz"...)
Azt hiszem befejezem a siránkozást... túl fáradt vagyok ahoz is.

0 Hozzászólás