Bubesz napjai

Önállósodás, zene, gondolatok, meg minden más... :)

Érzékek - Emlékek - Érzések

Mostanság néha túl sok időm van azon töprengeni társas magányomban, hogy hogyan és miket érzékelünk, illetve ezekre adott válaszainkat is van időm megfigyelni. Nagyon nehéz lenne szavakba önteni egy-egy megfigyelést, éppen ezért már néhány napja töröm a fejem. Csak egy esetlegesen találó példát találtam hirtelen, ez pedig az újkönyv-effektus".

Újkönyv-effektus: Mikor az ember vesz/kap egy új könyvet, végigfuttatja ujjaival a borítót, nézegeti egy picit, esetleg eszébe jut egy másik, hasonló borítású könyv. S ezután mit tesz? - Találomra kinyitja valahol, beleszippant, majd néhány sort elolvas. (Ugye nem csak én szeretem az új könyvek illatát? :) ) Lehet, hogy félreteszi, de az is lehet, hogy azonnal nekikezd az olvsásnak. Így lesz egy könyv érzékek, emlékek, és érzések kivátója néhány pillanat alatt.

 

Sok további példát felhozhatnék, hiszen érzékszerveink minduntalan működnek, agyunk értelmez, átalakít, raktároz, hogy később egy emlék formájában újra, s újra felbukkanjanak. :)

Egy ilyen példa, ami most, írás közben jutott eszembe, biztos sokak számára ismerős. Nő vagy férfi, mindegy, biztosan volt már úgy, hogy párja illata elraktározódott emlékezetében, s mosolyt csalt az arcára, ha újra megérezte azt, hiszen az illat már összefonódott a viselőjével.

 

Folytathatnám órákig, bár mégsem teszem, gondolkodjon el mindenki maga egy kicsit.

1 Hozzászólás

Pincébe zárt valóság

Életem első hosszabb története, melyet szeretnék megosztani a nyilvánossággal.

Nyáron kezdtem bele, egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondván jó móka lesz. Az elején nem volt minden zökkenőmentes, mert sokáig béta nélkül, magamnak igyekeztem kijavítani az első két fejezetet. Azután végre vállalkozott valaki, aki megcsinálja nekem. Az első két fejezetet "teljesen" kijavította, de még így is maradt benne javítanivaló. Mindezek után én elutaztam No.-ba, ahol érkezett az e-mail, hogy most ráér, küldhetem neki a harmadikat. Amint hazaértem, elküldtem, de választ egy hét után sem kaptam. Írtam neki mégegyszer, mellékelve a negyedik fejezetet, de semmi. Így történt meg, hogy béta nélkül maradtam. Nem olyan régen sikerült találnom helyette egy szorgos javítót, aki villámtempóban javítja az elküldött fejezeteket, ezzel engem is inspirálva az újabb és újabb részek elkészítésére. Innen is hatalmas ölelés és puszi neki! :)

És most a jelen: November harmadikán írt először, hogy vállalná a lektorálást. Tegnap felkerült az első fejezet! (mondtam én, hogy szupergyors! :) )

A történet elérhetsége: http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=16679

0 Hozzászólás